Alábecsültük: durva visszaesést hoz a klímaváltozás

A klímaváltozás gazdasági hatásainak valósághű, reális modellezése hosszú ideje a közgazdaságtan egyik vitatott területe. William Nordhaus, a Yale Egyetem professzora 2018-ban kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat (Paul Romerrel megosztva) a klímaváltozás gazdasági hatásainak modellezéséért. Ám azóta egyre több kritika éri az eredetileg a kilencvenes évek közepén kidolgozott Dynamic Integrated Climate-Economy (DICE) modelljét. A liberális-demokrata, erősen „zöld” beállítottságú elemzéseiről ismert washingtoni Prospect magazin vezetője, Robert Kuttner még a Theweek.com szakírójaként egy 2019-es cikkében élesen bírálta Nordhaus előrejelzéseit, kijelentve, hogy azok alábecsülik a klímaváltozás valós gazdasági kárait. 

E korábbi írást igazolandó Kuttner, immár a Prospect.org portál vezetőjeként, a minap újra elővette a témát. Szerinte Nordhaus DICE modellje 2018-ban mindössze 0,5 százalékos globális GDP-veszteséget jósolt 1,47 °C felmelegedés esetén. Ezt a szintet mostanra lényegében elértük, ám a valós káradatok drámai eltérést mutatnak:

Igaz, ez az összeg nemcsak a közvetlen katasztrófák okozta kárt tartalmazza, hanem minden olyan kiadást is, amely a katasztrófák következményeinek a kezelésével kapcsolatos, például biztosítási kiadások, helyreállítási költségek, szövetségi segélyek. 

Globálisan az elmúlt évtizedben a szélsőséges időjárási események mintegy 2000 milliárd dolláros gazdasági veszteséget generáltak, leginkább az Egyesült Államokban, Kínában és Indiában. 
 

Nem lineáris, exponenciális az ugrás 

A szerző szerint az elavult modellek problémáját tovább súlyosbítja, hogy a klímaváltozás hatásai nem lineárisan, hanem exponenciálisan növekednek. Az amerikai Nemzeti Gazdasági Kutatási Iroda (NBER) tavalyi elemzése szerint minden 1 °C-os globális felmelegedés 12 százalékos GDP-veszteséget okozhat, míg a szén-dioxid társadalmi költsége (social cost of carbon, SCC) tonnánként 1056 dollárra rúg – ez is mintegy hatszor magasabb, mint az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének (EPA) korábbi becslései.

Egy tavalyi Nature-tanulmány még drámaibb képet fest: a klímaváltozás a következő 26 évben a globális gazdaság 19 százalékos jövedelemcsökkenését okozza, függetlenül a jövőbeli kibocsátási intézkedésektől. Ez a veszteség ráadásul sokszorosa annak a beruházási költségnek, amely a 2 °C-os globális felmelegedési célt reálissá tenné. Magyarán: sokkal olcsóbb lenne most beruházni és csökkenteni a kibocsátást, mint utólag a jóval nagyobb károkat menteni, illetve elszenvedni

– állítja a szerző. A szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedése, valamint a másodlagos hatások – például az ellátási láncok megszakadása vagy a migrációs nyomás – olyan tényezők, amelyek a korábbi modellekben alig szerepeltek. 

Gazdasági pró és kontra 

A klímaváltozás gazdasági hatásainak alulbecslése részben a modellezési nehézségekből fakad. Nordhaus DICE modellje például egyszerűsített feltételezésekre épült: lineáris kapcsolatot feltételez a felmelegedés és a gazdasági károk között, figyelmen kívül hagyva a küszöbhatásokat (tipping points), például a permafroszt olvadását vagy az óceáni áramlatok leállását. Továbbá alulbecsüli a szélsőséges időjárási események gazdasági hatásait, amelyek az elmúlt évtizedben már jelentős károkat okoztak.  

Ugyanakkor a zöldtechnológiák fejlődése új gazdasági lehetőségeket teremt, amelyek ellensúlyozhatják a klímaváltozás költségeit. A megújuló energiaforrások ára meredeken csökkent: a napelemeké 35, a lítiumakkumulátoroké pedig 47 százalékkal esett 2018 óta. Ez a trend lehetővé tette, hogy a zöldenergiára való átállás nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is előnyössé váljon.

Ezzel szemben a klímapolitikai visszalépések súlyos gazdasági következményekkel járhatnak. Donald Trump idei klímapolitikai tervei – amelyek a fosszilis energiahordozók támogatását és a zöldátállás lassítását célozzák – a becslések szerint

Ezek az adatok – a szerző szerint – alátámasztják, hogy a zöldátállás gazdasági előnyei messze meghaladják a késlekedés költségeit.

A klímaváltozás gazdasági hatásainak pontosabb modellezéséhez tehát új megközelítésekre van szükség. A jelenlegi kutatások – például az NBER és a Nature tanulmányai – már figyelembe veszik a nemlineáris hatásokat és a társadalmi költségeket, de a politikai döntéshozatalt továbbra is akadályozza a rövid távú gazdasági érdekek előtérbe helyezése. A globális gazdaság számára a klímaváltozás ráadásul nem csupán környezeti, hanem alapvetően strukturális kihívás.

Források:

Climate Change Will Bankrupt the Country

The deadly hidden risks within the most prominent economic model of climate change 

KAPCSOLÓDÓ:

Fotók: Dreamstime

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.